Történeteim gyűjteménye

 A menekülő ember (1982) Stephen King írói álnéven, mint Richard Bachman írta. Nagyon sokáig az volt az elképzelésem, hogy ez egy rém bugyuta akciófilm. Persze a kora 2000-es, 90-es években kevésbé volt gagyi. Akkoriban még szórakoztatónak tartottam. Mai szemmel nézve nem egy nagy eresztés. De itt jön a legfontosabb rész. A regény alapötlete jó. És a világa is működik. Logikusan felépített, kegyetlen, hideg világ, ami bedarálja az olvasót, és éppen csak fellebbenti a reményt, hogy aztán annál nagyobb lendülettel döngöljön a porba. A könyvről magáról majd csak a legvégén szeretnék írni, haladjunk sorban az első filmmel. Tipikus akciófilm, ahol a főhős elver útközben pár rosszfiút, útja során találkozik egy nővel, majd rájön valami nagyobb összefüggésre, és megpróbálja a világ tudomására hozni. Ez így szép és jó. Nyomokban a könyv történetét tartalmazza. De ez körülbelül olyan, mintha az ókorban Tróját nem az ismert falovas trükkel akarták volna elfoglalni, ami egy jól átgondolt, fe...

  Frankenstein 2025   Guillermo   del   Toro  filmje és Mary Shelley öröksége   Bevezető Szinte mindenki ismeri a Frankenstein történetet, de a legtöbben a zöld bőrű, kinyújtott karokkal tántorgó szörnyet képzelik el, aki rettegésben tartja az embereket.  Del   Toro  új filmje pontosan ezt a félreértést járja körül: a szörnyeteg nem a történet középpontja, hanem a teremtő ember, Viktor Frankenstein, és a film sokkal több, mint egy egyszerű horror.   A film, ami metaforaként működik   A Frankenstein 2025 nem a realizmusra törekszik. Nem kell azon töprengenünk, hogyan lehet életet lehelni a halott szövetekbe vagy milyen tudomány áll a kísérletek mögött. A film, akárcsak Mary Shelley regénye, metaforaként működik. A teremtés, az elhagyás, a felelősség, az erőszak és a magány története bontakozik ki a vásznon. Sokkal inkább tragédia és mitológia, mint sci-fi.   Mary Shelley történetének árnyai   A filmhez sokat ad, ha ismerjük...