A jó és a rossz örök párharca már fiatal korban elkezdődik. A mesékből megismerjük hogy vannak a jók akik mindíg segitőkészek kedvesek tele pozitív tulajdonságokkal. Nekik van egy ellenpárjuk a rosszak. Az összes negatív tulajdonsággal. Általában ja nem dehogyis mindíg bukásra vannak itélve. Aztán később ahogy idősödünk tapasztalunk, elkezdenek árnyalódni a fekete és fehér színei. Már akinél, mert vannak akiknél nem jön létre a szürke szín.
A gonosz eleve bukásra van itélve természetéből fakadóan. Ha létezne a tiszta gonoszság aminek egyetlen célja a teljes pusztítás akkor a végén felszámolná saját magát. Úgy gondolom hogy mindenkinek van egy célja amit el szeretne érni. Ehhez a célhoz tartozik egy út amin végigmegyünk. Utunk során keresztezzük mások útjait. Ez lehet pozitív vagy negatív élmény. Egy barátság vagy egy szakítás. Az alapján ítélnek minket jónak vagy rossznak hogy életutunk melyik szakaszában találkoztak az útjaink. Természetesen itt felmerül több alapvető bűn mint az emberölés. Kétségtelenül ez a legszörnyűbb tett és ez egyértelműen elitélendő. De én most nem alapvető igazságszolgáltatástól írok hanem egy logikai vonalat próbálok ábrázolni.
Mi a gonoszság? Elképzelhető az hogy sokszor csak információ hiány és megítélés kérdése? Hogyan viszonyulunk ahhoz a tolvajhoz aki ellopja a másik vagyonát kifosztja majd elszórja a pénzt? Nem egy kellemes személy negatív kép alakul ki a fejünkben. És hogyha kibővülnek az információink ugyanarról az emberről akkor átformálódhat a vélemény? Mi van akkor ha nem is tolvaj volt ha nem is lopott és sosem szórta el a pénzt. Megítélésünket a rendelkezésre álló információk befolyásolják.
Na de most jön a csavar. Ha a gonosz, jó cselekedetek mögé bújik akkor jónak látják, ha elég jót hajt végre és mindenki jónak látja attól az még nem lesz jó. Vagy mi a jóság a legnagyobb gonoszság álcája?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése