A 2015-ös év egyik nagy meglepetése volt a Witcher 3 The
Wild Hunt. Habár a történet és a szereplő már az első résszel belopta magát a
játékosok szívébe, de a harmadik rész kétségkívül egy gyöngyszem. Egy műfaj
megkoronázása.
A Withcer 3 egy RPG szerepjáték. Amit TPS nézetből irányíthatunk.
A karakterünk Riviai Geralt egy szörnyvadász aki a városokat és falvakat járja.
Küldetéseket teljesít, problémákat old meg és szörnyeket öl. De ne szaladjunk
ennyire előre.
Még 2011-ben kezdődött el a változás, vagy inkább a mérce
felállítása. Kiemelem ez személyes rangsor és bőven akad még ezeken kívül
nagyszerű RPG játék. Szóval 2011-ben megjelent a Skyrim. A maga idejében és még
most is gyönyörű grafikája volt. A modoknak köszönhetően még most is rengeteg
játékóra van benne. De valami hiányzott belőle. Ez a lélek és a történet.
A
világ hatalmas volt és a legapróbb zugig be lehetett járni. A legmélyebb
bányáktól a legmagasabb hegyig. Az élővilág gazdag volt, tele emberekkel és
városokkal, falvakkal. A küldetésekből tömérdeket kaptunk és volt benne egy
random generátor. Így sosem ért véget a kihívás.
A pontrendszer leegyszerűsített
de nem volt rossz a maga nemében. Amíg nem érkezett meg a váltás addig el sem
tudtam képzelni hogy lehet ennél jobb és összetetteb pedig de még mennyire
lehet.
A következő szintet a Dragon Age sorozat hozta el. A
háttérsztori kiváló. Egy hatalmas epikus világot kapunk. Azon belül is az
Inqusition részre gondolok. Adott egy óriási világ. Egy szabadon formálható
karaktert kapunk. De mentéseinket importálhatjuk az előző részekből így a
folytonosság már megvan. Kicsit személyesnek érezzük ezáltal a játékot. Mondjuk
szeretnék illúzió romboló lenni. 90%-ban mindegy mit választ az ember mert a
vége ugyanaz lesz. Inkább csak arra van befolyása hogyan érjen véget a
történet.
Grafikailag nem hozott túl sok újat, és a játékmenet valamint a
fejlődési rendszer is sokszor unalmas vagy inkább idegesítő volt. Nagyon sokáig
nehéz volt fejlődni a karakterekkel viszont egy pont után már szinte
sebezhetetlenné válik, így a kihívások odavesznek. Ez a játék már rendelkezett egy
gyönyörűen felépített nyitott világgal, a történet izgalmas és szövevényes de
az utolsó hozzávaló hiányzott nem volt meg a játék lelke. Az ami a
legfontosabb.
Ezzel el is érkeztünk a Witcher 3-hoz. Bizonyára már sokan
ismeritek a játékot. Valószínűleg a legtöbben kívülről fújjátok az egész
történetet oda vissza. Akkor ezt a bejegyzést olvassátok úgy mint nosztalgia.
De ha még sosem hallottál a játékról akkor talán érdemes lesz végigolvasni.
Mint mondtam a főhősünk Geralt aki szörnyekre vadászik.
Időben az 1200-as évek hangulatába tehető a cselekmény. De ez ne tévesszen meg
senkit. Keresve sem találnák aktuálisabb naprakészebb játékot. Amikor először
leültem elé is kipróbáltam nem kellett sok időnek eltelnie hogy besszippantson
a világa. Azok a zenék a csodálatos naplementék, a részletgazdag karakterek,
kívül-belül, úgy bizony belül is.
Úgy lehetne röviden megfogalmazni hogy egy
Trónok Harca játék ami a középkori Magyarországon játszódik fantázia elemekkel
párosítva. Elsőre belettem körülbelül 200 órát még a dlc-k nélkül. Egyetlen
küldetés sem ismétli önmagát és igen szórakoztatóak tudnak lenni.
Na de nem erről szeretnék beszélni. Az alkotók végre elérték
azt hogy legyen lelke a játéknak. Így minden egyes küldetést végig izgulhatunk.
Mert folyamatosan meglepetésekkel fogunk találkozni. Az emberek itt is megadott
útvonalon mozognak de sokkal több egyedi cselekvési mintájuk van ezért sokkal
élethűbbek.
Említettem hogy a witcherek szörnyvadászok? És a hogy
mutációkat hajtottak rajtuk végre még gyerekkorukban hogy erősebbek legyenek.
Így elnyerve azt a képességet hogy bármilyen erős szörnyetegekkel elbánjanak.
Na igen ám nem véletlenül nem tértem ki arra ami szerintem az egésznek a lelkét
adja. Nincs jó vagy rossz döntés csak döntés. Amit meg kell hozni hogy az rád
nézve (karakterre) hogy ér véget csak az idő a megmondhatója. Gonosz nemcsak
azok lehetnek amiknek sok karma van hegyes fogai meg két láb magasak és
embereket öl. Nem is értem miért is lenne gonosz egy ilyen bestia. És ha azt
mondom nektek ne ítélkezzetek elhamarkodottan. Amikor Geralt szerepében vagyunk
választhatunk mi legyen ezzel a bestiával. De azt tudnunk kell akiket megöl ez
a szörnyeteg azok banditák, tolvajok és gyilkosok. És kiket nem bánt ez a
szörnyeteg az egyszerű földtúró parasztot. Akkor most hogy is van az a Witcher
eskü? Vagy ki kell írtatni az összes vámpírt mert emberek vérét szívják, de azt
már nem tudjuk hogy egyszer megmentette az életünket és a mindennapokban egy
becsületes polgár.
Ellenben ott vannak a hétköznapi emberek. Akik kívül külsöjükben
nem örökölték a vadállat jegyeit. Mert szörnyű természetüket eszmékbe
rejtették. A vallásba a politikába. Ideák mögé bújtak és magas törvényszékekről
ítélkeznek olyanok felett akik csak egyszer hibáztak. A Witcher szinte egy mini
forradalmat indít. Lehetőségünk van befolyásolni az eseményeket. Egyértelműen
nem lehet eldönteni ki a jó, vagy a rossz, a saját érték rendünkhöz igazíthatjuk
a döntéseket. De óvatosan kell bánni a választással mert minden döntésnek
következménye lesz előbb vagy utóbb.
Minek is lehetne mondani a Witcher 3-at?
Egy hangnak ami már
nagyon régóta formálódott és most végre kimondtak. Nagy köszönet érte a CD
Projekt RED csapatának és magának az írónak, hogy egy ilyen nagyszabású epikus
történet részesei lehessünk. Most mondhatnám hogy nem tökéletes és vannak benne
bugok. De ez csak szőrszálhasogatás lenne. Egy közel tökéletes játékról
beszélhetünk ami teljes mértékben megérdemli az árát.
Odakint a vadonban senki sem hallja a sikolyodat. Egy sötét
erdőben vagy egy elhagyatott bányában mászkálva furcsa lényekbe botlik a
kalandor. Körülötte csupa ellenség, senkiben sem szabad megbízni, mert nem
lehet tudni ki a besúgó. De most akár várost is írhattam volna. Az ember a
falak mögé bújt a szörnyek elől, de valójában csak az emberek bújtak falak
mögé. Mert a szörnyek ott élnek bennük legmélyen, ami csak arra vár hogy
kitörjön. Mi vagyunk a katalizátor a halál hírnökei a vad falka egykori tagja.
Withcer hősünk nyomában halál és pusztulás jár amerre csak megy.
Emlékezzetek arra hogy nem feltétlenül akar jót neked az aki
segíteni akar. Nem az az ellenséged aki éppen meg akar ölni hanem az aki azt
mondta hogy tedd meg.
Most hogy végére értem a mai filozófia leckének, ezek mind
benne vannak a játékban vagyis ha figyelsz és elolvasod vagy meg is érted a
párbeszédeket akkor rájössz.
Hogy mennyire valóságszimulátor ez az alkotás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése