Történeteim gyűjteménye

 Egy pályázatra írt rövid novellám. Egy nyári munkám emlékeiből táplálkozik ez a történet. Akkor ott helyben fogalmazódott meg bennem az ötlet. Nos nem tartom egy erős írásnak., ha értékelnem kellene akkor 1/3. Vagyis tudatosan a könnyű kategóriába tartozik, amitől nincsenek nagy elvárásaim. Inkább csak pillanatnyi hangulatot és élményt ír le. Attól még a történet érdekes, csavar is található benne és gyakorlásnak tökéletes volt. Az eredeti jóval hosszabb lett a vázlatok alapján, amit aztán később a pályázat feltételei miatt jócskán le kellett rövidítenem.  Kopogtattak az ajtómon. Egy pillanatra megrezzentem, mert még a múlt hatása alatt voltam. Majd próbáltam összeszedni magamat, és fogadtam a kiérkező rendőröket. A rangidős tiszt előbb bemutatkozott, és egyben igazolta is magát. Én pedig behívtam őket a lakásomba. A nappaliba beszűrődött a felkelő nap fénye, ezért oda ültünk le beszélgetni. – Kérem mesélje el az egészet az elejéről. Nagyon fontos, hogy átfogó képet kapjunk a...

 Az üvegburok alcímmel írtam ezt a novellát. Már régóta ért bennem a gondolat. Próbáltam a maga egyszerűségében megfogalmazni mi is az a szeretet. Íme olvashatjátok lejjebb.  Egy csapat gyerek játszott a parton. A nyári hőségben nincs is jobb hely, mint a gát. Távol az iskolától, és még messzebb, a felnőttek óvó tekintette elől. A kis érben folyó víz kellemesen hűsítő volt. Az egyik fiú a nagy játékban megszomjazott, ezért visszament a lerakott holmikhoz, hogy igyon pár kortyot. Ekkor meghallotta pár aggódó felnőtt hangját, akik egyre közelebb érnek. –   A felnőttek azt sem tudják már mi az a játék. Mindent csak elrontanak. Hasonlóképpen bosszankodtak társai is. Habár jól tudták a gyerekek, hogy tilos a gáton játszaniuk, mert ha jön egy nagyobb vihar, akkor rövid idő alatt félelmetes áradás zúdul végig a mederben. Még be sem fejezte az ivást, amikor haragjában elhajította a kis üveget amilyen messzire csak tudta. Mintha minden mérgét kiadhatná így. A flakon a lendül...

 Nagyon régóta szeretem a metró univerzum világát. Nem tudom melyik volt előbb a barlangok vagy a metró szeretete. De az biztos, hogy ezek együtt nagyban befolyásolták novellám megírását. Most itt ebben a bejegyzésben szeretném közölni a teljes történetet. Jó szórakozást kívánok! Aznap késésben voltam. Nem izgultam különösebben, gyakran előfordul az ilyesmi. Nem hanyagságból , csak nem lehet kiszámítani a közlekedést. Jóleső érzéssel töltött el a mozgólépcső látványa, kint még kicsit hideg volt, és tudtam, hogy odalent legalább nem fúj a szél. A legtöbben nem szeretnek lemenni a metróba, teljesen megértem őket. Egy apró, szűk tér, amit sokan csak pár percig érintenek. Rövid átfutás az életükben, nem gondolnak rá másként. Egy-két hozzám hasonlót leszámítva, akit valamiféle kíváncsiság tölt el a két állomás közti sötét úton. Most azonban nem ez a lényeg. Még három perc amíg megérkezik a szerelvény. Örökkévalóságnak tűnik a várakozás. A falakon szakadt reklámplakátok, amik senkit sem ...